A 2. gázcsaládba tartozó tüzelőgázok maradék nedvességtartalmának mérése

A 2. gázcsaládba tartoznak a földgáz és a hidrogén üzemanyaggázok, valamint az olyan természetes gázok, mint a szennyvízgáz vagy a biogáz.

A DVGW G260munkalap meghatározza azon gázkomponensek határértékeit, amelyeket a tüzelőgázok tartalmazhatnak a közüzemi gázhálózatba való betáplálásukhoz. Az esetleges későbbi műszaki problémák és a számlázási eltérések elkerülése érdekében a jogi személy határán a gázhálózatba történő betáplálást meg kell szakítani, ha ezek a követelmények nem teljesülnek.

Az olyan szennyeződésekre, mint a kén, ammónia, szilícium stb. vonatkozó határérték-előírások mellett a víztartalomra vonatkozó követelményekre is vannak előírások, mivel ez jelentős szerepet játszik a tüzelőgázok éghetőségének meghatározásában.

A betáplálás során a víztartalomra vonatkozó határértékeket a következőképpen határozzák meg:

Megnevezés

Egység

Határérték

Víztartalommg/m3

200 (maximális nyomás ≤ 10 bar)

50 (maximális nyomás > 10 bar)

1. táblázat: A gázkomponensek határértékei - víztartalom mg/m3-ben

Ha ezeket az értékeket átszámítjuk a harmatponti hőmérsékletre, azaz arra a hőmérsékletre, amely alatt a vízgőz kondenzátumként kicsapódik, a következő eredményeket kapjuk

Megnevezés

Egység

Határérték

Harmatponti hőmérséklet°Ctd

-33° (maximális nyomás ≤ 10 bar)

-46° (maximális nyomás > 10 bar)

2. táblázat: A gázkomponensek határértékei - víztartalom °Ctd-ban, 1013,25 mbar, 0°C

A maradék nedvességtartalmat a valaha mért leghidegebb hőmérséklet alapján határozzák meg, és a kondenzáció elkerülése érdekében figyelembe kell venni a nyomás- és hőmérséklet-ingadozást is.

Bármilyen tüzelőgáz betáplálásakor ügyelni kell arra, hogy a víztartalmat ne lépjük túl. Ez megfelelő mérőeszközökkel mérhető és ellenőrizhető.

Különösen télen vagy hideg időben a kritikus alkatrészek jegesedés miatt károsodhatnak, és ez legrosszabb esetben a gázellátás leállásához vezethet, mivel a javítások miatt a gáz nem tud tovább áramlani a csöveken.

A műszaki problémák mellett a túl magas víztartalom a csökkentett szabványos gázmennyiségben és az égő teljesítményében is megmutatkozik, mivel ezt szabvány köbméterenként adják meg, és minél több vizet tartalmaz egy szabvány köbméter, annál kisebb az égő teljesítménye, mivel a víz elpárolgásához több energia szükséges. A további hőmérséklet-ingadozások súlyosbítják a problémát.

Például a 1013,25 mbar-on és 0°C-on mért szabványos térfogat 0% RH (0°C) víztartalom mellett 1000 Nm3 -nek számít. Ha azonban ezt a szabványos térfogatot a tényleges, valós körülményekre, pl. 20°C-ra és 970 mbar absz. értékre, 60% RH víztartalommal számoljuk át, az eredmény 1000 Nm3 helyett csak 880 m3 tüzelőgáz lesz.

Mivel a hagyományos tüzelőgáz-áramlásmérők nem nyomás- és hőmérséklet-kompenzáltak, és ezért nem a 1013,25 mbar-on és 0°C-on mért szabványos térfogatáramot mérik, hanem csak az aktuális környezeti feltételek mellett elhaladó térfogatot, ha a víztartalom túl magas vagy a hőmérséklet túlságosan ingadozik a szabványos és a tényleges térfogatáram-mérés között, gyakran többet vonnak le, mint amennyit elvárnánk.